Tudod, milyen utat jár be egy ruha, mielőtt a kezedbe kerül egy használt ruha üzletben? Kinél volt korábban, és jutott el hozzád tőle? Ha kíváncsi vagy rá, milyen állomások vannak egy ruha életében, akkor ez a cikk Neked szól!
Miért válnak meg sokan már néhány használat után a ruháiktól?
Nyugat-Európában a magas életszínvonalnak, a gyorsan változó ruhaipari kínálatnak és a nagyobb vásárlóerőnek köszönhetően elképesztő mennyiségű ruhát vásárolhatnak (és vásárolnak is) az emberek. Nagy-Britanniában például évente kb. 2 millió tonna (!) ruhát vásárolnak meg márkaüzletekben és online.
Mindez együtt jár azzal, hogy jóval több ruhadarabot vesznek, mint amennyire valóban szükségük van, a ruháik 30%-át sosem hordják. A megunt (vagy nem is hordott) ruhákat pedig nem őrizgetik, hamar megválnak a feleslegessé vált daraboktól. Mivel ezeket a ruhadarabok gyakorlatilag alig (vagy egyáltalán nem) használták, új (vagy teljesen újszerű) állapotban vannak. Ezáltal továbbra is maximálisan használhatóak, csak épp az eredeti gazdájuknak nincs már rájuk szüksége.
Minden 4. megvásárolt darab így jár: ez, ha a fenti adattal számolunk, évi 500 000 tonna ruha. Nem kérdés, hogy ez akkora mennyiség, aminek a begyűjtésére és az újrafelhasználására már érdemes energiát fordítani, hogy ne a szemétben végezze. Felismerték ezt többek között civil szervezetek és piaci szereplők is, akiknek a munkáját a kormányok és az önkormányzatok is támogatják, hiszen ami ruhát ők összegyűjtenek, arról nem hulladékként kell gondoskodni.
A ruhák begyűjtésének négy leggyakoribb módja az alábbiak:
-
- használtruha-gyűjtő konténer (clothing bank)
Számos nyugat-európai országban (legnagyobb számban Nagy-Britanniában) vannak az utcákon, parkolókban, áruházakban konténerek, amelyekben a használt ruhákat gyűjtik. Jellemzően ezek a konténerek segélyszervezetekhez és civil szervezetekhez tartoznak, akik továbbadják a ruhákat, és az így befolyt pénzösszeget karitatív célra fordítják.
-
- adománybolt (charity shop)
Magyarországon is kezdenek elterjedni az adományboltok, amelyek lényege, hogy bárki leadhatja a megunt holmiját, amelyet aztán újra értékesítenek a boltban. A ruhákat sokszor használt ruha kereskedők vásárolják fel. A befolyt pénzösszeget ebben az esetben is jótékony célra fordítják.
-
- elszállítás (door-to-door)
Vannak kifejezetten használt ruhák összegyűjtésére és továbbadására épülő vállalkozások. Ezek azok a cégek, amelyek üzleti alapon működnek: összegyűjtik a használt ruhákat (akár házhoz mennek érte, ahogy itthon a szelektív hulladékgyűjtés történik), majd értékesítik őket.
-
- átvevőpont (cash-for-clothes)
Az előzőhöz hasonló módon működnek azok az átvevőpontok is, ahol jelképes összeget fizetnek a használt ruhákért cserébe, amelyeket aztán továbbadnak.
Ki válogatja szét a ruhákat?
A használt ruhákat az esetek többségében „nyersáruként” adják el textilgyűjtő cégeknek vagy kereskedőknek.
Az összegyűjtött ruhák egy részét már a kereskedő cégek szétválogatják, egy másik részét úgy, ahogy van, válogatás nélkül adják el.
A válogatás a legnagyobb volumenben hatalmas csarnokokban zajlik. Az itt dolgozók egyesével átnézik a ruhákat és szétválogatják őket. Megvizsgálják a ruhák minőségét, márkáját, stílusát, illetve, hogy milyen állapotban vannak. Ekkor dől el, hová kerülhetnek az egyes darabok: Kelet-Európába, Afrikába vagy esetleg csak egy textil-újrahasznosító üzembe.
Sok használt ruhákat árusító üzlet a ruhák szétválogatását maga végzi – köztük mi is. Vannak olyan kelet-európai használtruha üzletek, akik saját alkalmazottakat küldenek ki külföldre, hogy átválogassák a ruhákat. Hozzánk válogatás nélkül érkeznek meg a konténerekbe bedobott ruhák és mi itthon válogatjuk szét őket saját válogató üzemünkben.
Így szóródnak szét a ruhadarabok szerte a világon, köztük Magyarországon is. És így kerülnek Magyarországra olyan külföldi márkák, amelyeket itthon csak kevesen ismernek, mert más módon nem lehet hozzájuk jutni.
A használt ruha üzletek
Mi a MITU-nál segélyszervezetekhez beérkező (tehát használtruha-gyűjtő konténerbe leadott) ruhákat vásárolunk fel. Így kerül jó helyre az a pénz, amit kifizetünk érte: a szervezetek rászorulóknak vásárolnak belőle gyógyszert, élelmiszert.
Érdekes és fontos tudnivaló, hogy Kelet-Európába (így hozzánk is) a nyugat-európai holmik legnívósabb darabjai érkeznek meg. Főként női ruházat és gyerekruhák, de akad azért szép számmal férfi ruha, sőt lakástextil is.
Hiszünk benne, hogy egy használt ruhákat értékesítő üzletben a jó kínálat kulcsa az értő válogatás. Éppen ezért ragaszkodunk ahhoz, hogy mi magunk válogassuk szét azokat a ruhákat, amelyek beérkeznek hozzánk. Saját válogató üzemünkben, mi magunk állítjuk össze üzleteink árukészletét: így kínálunk a MITU összes üzletében hozzáértően összeválogatott termékeket, rendezett körülmények között.
Nem is olyan könnyű eldönteni (mint ahogy azt talán sokan elsőre gondolnák), hogy egy ruhadarab divatosnak, jó állapotúnak számít-e – tapasztalatlanoknak még az is fejtörést okozhat, hogy egy márka eredeti darabját tartják a kezükben, vagy egy hamisítványt. Nagyon jól kell ismerni azokat a márkákat is, amelyekkel itthon csak elvétve találkozni. Nem ritka az sem, hogy kifejezetten drága darabok kerülnek elő a kupacból.
Pont ezek miatt a darabok miatt lehet a használtruha-vásárlást kincskeresésnek is nevezni. Bármelyik üzletünkben rábukkanhatsz egy olyan kincset érő darabra, amelyet alig hordott valaki, és ami most az eredeti ára töredékéért a tiéd lehet!
Mi lesz azokkal a darabokkal, amelyek használtan sem kelnek el?
Mi lesz azokkal a darabokkal, amelyeket válogatás során (akár már Nyugat-Európában, akár egy kelet-európai válogató üzemben) leselejteznek? Mi lesz azokkal, amelyeket nem vásárolnak meg a használt ruha üzletekben?
Ezek a ruhák fejlődő országokban kötnek ki. Afrikába (például Ghánába, Nigériába, Tanzániába, Ugandába vagy Kenyába) és Dél-Ázsiába (például Pakisztánba) kerülnek. Ezek a térségek a használt ruhák legnagyobb piacát jelentik (évi több százezer tonna ruha érkezik ide belőlük), az itteni országok lakosságának akár 80-90%-a is használt ruhákat hord. A használt ruhák beáramlása és értékesítése egyúttal munkahelyeket is teremt az itt élőknek.
A ruhák tehát, ha a cikkben bemutatott teljes utat bejárják, rendkívül sokat utaznak. Valahol Kelet-Ázsiában (például Kínában: made in China ), Dél-Ázsiában (például Bangladesben: made in Bangladesh), esetleg Európában (például az Egyesült Királyságban: made in the UK) megszületnek, aztán Nyugat-Európában (esetleg az USA-ban) értékesítik őket.
Majd anélkül, hogy akár viselték volna őket (de legalábbis kevés használat után) megválnak tőlük – így kerül Kelet-Európába már használt ruhaként. Végül egy újabb selejtezés után Afrikába (vagy ismét Ázsiába) kerülnek. Így áll elő az a sajátos helyzet, hogy Afrikában néha olyan márkás ruhákhoz jutnak hozzá a lakosok, amelyek eredetileg Nyugat-Európában többe kerültek, mint az ő havi jövedelmük. Azok a darabok, amelyek Afrikában sem kelnek el, végül egy szeméttelepen kötnek ki.
Ha tetszett a cikk, iratkozz fel hírlevelünkre és kövess minket a Facebookon, ahol rendszeresen megosztunk ehhez hasonló, izgalmas tudnivalókat!
Ha pedig kedvet kaptál egy kis kincskereséshez, látogass el valamelyik üzletünkbe! A ruhák csak Téged várnak!